Hargita

A Hargita fekvése

A Hargita a Kelemen és Görgényi havasokkal együtt az Északkeleti Kárpátok belső kárpáti vulkáni vonulatát alkotja. Északon a Görgényi-havasok, délen a Baróti- és a Bodoki-hegység határolja. A hegység hossza 70 km, szélessége pedig 20-25 km.

Domborzata három részre különíthető el: 

Platóvidék (vagyis vulkáni fennsík): ez 800-900 m magas és a hegység nyugati lábán helyezkedik el. Ez tulajdonképpen a görgényi platóvidék folytatása. Alsóbb szintjeinek anyaga vízben ülepedett piroklasztikumok és törmelékes üledékes anyag keveredésével jött létre. Felsőbb szintjein vulkáni kőzetek jellemzik, persze csak ott, ahol a folyók felszabdaló eróziója még nem pusztította le. 

A vulkáni kúpsorozat: mely 10 vulkáni kúpból álló sorozat. Ez alapján három részre tagolják a Hargitát. Észak-, Középső- és Dél-Hargita. 

Észak-Hargita: a Marostól a Fertő-tetőig húzódik.

Középső-Hargita: a Fertő-nyeregtől a Tolvajos-szorosig,

Dél-Hargita pedig a Tolvajos-tetőtől a Tusnádi-szorosig tart. 

Csomád-büdös hegycsoport: mely szerkezete és keletkezése alapján a Hargitához tartozik. Két része a Csomád kúp, mely ikerkrátereiről híres, valamint a Büdös-hegy. Az ikerkráterekben foglalnak helyet a Szent-Anna-tó és a Mohos-tőzegláp. 

Szent - Anna-tó

A Csomád kráterében jött létre, átlagos tszf-i magassága 944 m.Meredek kráterfalakkal (Nagy-Csomád, Kis-Csomád, Taca, Tó-bérce, Köves-pont) határolt tó. Nincs forrása, csupán csapadékvízből táplálkozik. Alacsony ásványi tartalma miatt élővilága szegényes. Közelében található egy kápolna is, mely az 1990 óta újra ünnepelt Szent-Anna (Mária édesanyja) búcsú helyszíne. A középkorban a vidék védőszentje volt, akit a bányászok tiszteltek. 

Kápolna Szent-Anna tiszteletére

A Szent-Anna-tó csapadékvízzel feltöltött medre

Mohos-tőzegláp

A Mohos-tőzegláp egyik tava

A láp a Csomád kalderájának északi részét foglalja el. A Szent-Anna tavát a Mohos-tőzegláptól egy nyereg választja csak el. A tótól körülbelül 100 méterrel fekszik magasabban (tszf-i magasság 1050 m). Felületet a Szent-Anna-tó négyszerese lehetett, de ezt a jelentős kiterjedést ma csak néhány kisebb tava sejteti. Évezredeken át elapadt a vize, elmocsarasodott és láppá változott. Majd négy egymást követő, pleisztocén kori eljegesedés alakította ki a tundrai növényvilágot.

Harmatfű

Mámorka (Varjúbogyó)

A területet 10 m vastag iszapos, elhalt tőzegmohák tömkelegéből felhalmozódott réteg fedi, ami esőzések idején úgy megszívja magát vízzel, hogy egy szarvasmarhát is elnyel.