2012. március 11., vasárnap

Székelykő - Torockó


Az 1129 m magas Székelykő mészkőtömbje az Erdélyi-középhegység keleti részén található Torockó fölött magasodva. 

A lemenő Nap sugaraiban egy kempingből fényképezve

Régi mondás, hogy Torockón kétszer kel fel a Nap. Első sugarai után elbújik a hegy mögött, majd újra 'felkelve' fényárral borítja be az egész völgyet és a falut. 

Az út fölfelé elég nehézkes, de egyértelmű útvonal vezet a csúcsig. A kempingből nézve azt gyanítottam az akkor még előttünk álló útról, hogy 90 fokban fogunk fölfelé gyalogolni, mintha mi sem történt volna. De 'hálistennek' van egy út a hegy másik oldalán, ami egész humánus emelkedővel vezet föl a tetőre.
Persze ez sem egyszerű. Egy vízmosás sziklás görgetegén kell felkapaszkodni, a kezünket érdemes szabadon hagyni a négykézlábon való közlekedéshez. Amikor én voltam ott még az eső is esett, így a lekerekített és nedves sziklatömbökön, görgetegeken eléggé veszélyes volt a közlekedés. 

Torockó egyik házikója, mögötte a Székelykő


A fölfelé tartó út


A völgybe sajnos nem lehetett lelátni, mert felhős idő volt.
A kép a tetőről készült a visszafele tartó úton.

Szicília - Vulkano


A Szicíliától északra eső Lipari-szigetek legdélibb tagja a Vulkano szigete. A nevéből is kitűnik, hogy az egész sziget a vulkanizmus eredményeként jött létre. Északi csücskén van egy kis félsziget, ez a Vulcanello, amit a lábánál húzódó iszapos fürdő köt össze a tőle délebbre eső nagyobb kráterheggyel.

Vulcanello az iszapfürdő felől
A nagy krátert hordozó Fossán fölfelé haladva tömény kénkigőzölgésen kellett keresztül haladnunk, ahol a kőzetekre kiült kén sárgásan mutatta az utat. Kísérőnk egy kutya volt, akinek sárgás szőrzete arról tanúskodott, hogy számos turista csoportot kísért már élete során a vulkán tetejéig. A fumarolák néhol ijesztő erősséggel fújják ki magukból a nem kellemes illatú gázt (kén-hidrogén, kén-dioxid, szén-dioxid, vízgőz). Nagy levegővétellel nekiindulva a gőzölgő útvonalnak, körülbelül a negyedéig lehet eljutni azon a bizonyos szakaszon, ahol kénytelenek vagyunk 'levegőt' venni. Miután átértünk a kritikus részen, visszanézve nevethetünk a még hátul lévőkön, akik eltorzult arccal vágtatnak a kövek között feltörő gőzvisítás közepette, 70 literes hátizsákjukkal. 

:-))))))
Sűrű kifúvások

Kénkiválás egy kőzeten, nagyon erőteljes, meleg és büdös kigőzölgéssel

Egy éjszakát a kéngázban töltve a hegyen, reggel örömmel nyugtáztuk, hogy még élünk. Egy pár fénykép a reggeli nagy kráterről észak felé.

A Vulcanello félsziget, még távolabb a Lipari

Indulás lefelé a fumarolák tarkította kráterperemen, távolban szintén a Vulcanello és a Lipari további szigetei





Hargita

A Hargita fekvése

A Hargita a Kelemen és Görgényi havasokkal együtt az Északkeleti Kárpátok belső kárpáti vulkáni vonulatát alkotja. Északon a Görgényi-havasok, délen a Baróti- és a Bodoki-hegység határolja. A hegység hossza 70 km, szélessége pedig 20-25 km.

Domborzata három részre különíthető el: 

Platóvidék (vagyis vulkáni fennsík): ez 800-900 m magas és a hegység nyugati lábán helyezkedik el. Ez tulajdonképpen a görgényi platóvidék folytatása. Alsóbb szintjeinek anyaga vízben ülepedett piroklasztikumok és törmelékes üledékes anyag keveredésével jött létre. Felsőbb szintjein vulkáni kőzetek jellemzik, persze csak ott, ahol a folyók felszabdaló eróziója még nem pusztította le. 

A vulkáni kúpsorozat: mely 10 vulkáni kúpból álló sorozat. Ez alapján három részre tagolják a Hargitát. Észak-, Középső- és Dél-Hargita. 
Észak-Hargita: a Marostól a Fertő-tetőig húzódik.
Középső-Hargita: a Fertő-nyeregtől a Tolvajos-szorosig,
Dél-Hargita pedig a Tolvajos-tetőtől a Tusnádi-szorosig tart. 

Csomád-büdös hegycsoport: mely szerkezete és keletkezése alapján a Hargitához tartozik. Két része a Csomád kúp, mely ikerkrátereiről híres, valamint a Büdös-hegy. Az ikerkráterekben foglalnak helyet a Szent-Anna-tó és a Mohos-tőzegláp. 

Szent - Anna-tó

A Csomád kráterében jött létre, átlagos tszf-i magassága 944 m.Meredek kráterfalakkal (Nagy-Csomád, Kis-Csomád, Taca, Tó-bérce, Köves-pont) határolt tó. Nincs forrása, csupán csapadékvízből táplálkozik. Alacsony ásványi tartalma miatt élővilága szegényes. Közelében található egy kápolna is, mely az 1990 óta újra ünnepelt Szent-Anna (Mária édesanyja) búcsú helyszíne. A középkorban a vidék védőszentje volt, akit a bányászok tiszteltek. 

Kápolna Szent-Anna tiszteletére

A Szent-Anna-tó csapadékvízzel feltöltött medre


Mohos-tőzegláp

A Mohos-tőzegláp egyik tava
A láp a Csomád kalderájának északi részét foglalja el. A Szent-Anna tavát a Mohos-tőzegláptól egy nyereg választja csak el. A tótól körülbelül 100 méterrel fekszik magasabban (tszf-i magasság 1050 m). Felületet a Szent-Anna-tó négyszerese lehetett, de ezt a jelentős kiterjedést ma csak néhány kisebb tava sejteti. Évezredeken át elapadt a vize, elmocsarasodott és láppá változott. Majd négy egymást követő, pleisztocén kori eljegesedés alakította ki a tundrai növényvilágot.

Harmatfű

Mámorka (Varjúbogyó)

A területet 10 m vastag iszapos, elhalt tőzegmohák tömkelegéből felhalmozódott réteg fedi, ami esőzések idején úgy megszívja magát vízzel, hogy egy szarvasmarhát is elnyel.